Majdnem kidobták Románia második legnagyobb régitérkép-tárát PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2010. március 02. kedd, 19:11

Véletlenül találtak rá Cholnoky Jenő térkép- és fényképtárára a BBTE földrajz karának raktárában. Most már neten is elérhető a gyűjtemény.

A véletlennek köszönhető, hogy 2001 tavaszán a felszínre került a Ferenc József Tudományegyetem évtizedekkel korábban elsüllyedt térkép- és fényképtára. Mint kiderült, a gyűjteményt Cholnoky Jenő, a magyar földrajztudomány kiemelkedő alakja építette ki, aki 1905 és 1919 között volt a kolozsvári FJTE Egyetemes Földrajz Tanszékének vezetője. A több mint hatezer tételből álló térképtár feldolgozása a BBTE Földrajz Kara oktatóinak szakmai szervezeténél, a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaságnál zajlott Bartos-Elekes Zsombor térképész vezetésével, egyetemi hallgatók segítségével. Őt kérdeztük.

Elmesélnéd, mi volt a Cholnoky Jenő térkép- és fényképtár megtalálásának nem mindennapi története?

Bartos-Elekes Zsombor: – 2001 tavaszán a BBTE Földrajz Karának egyik alig használt, raktárszerű termét elkezdték kiüríteni. Az ott talált kacat egyik részét már majdnem a szemétre vitték, amikor felmerült a gyanú, hogy amit eldobnának, esetleg értékes is lehet. Magyar oktatók figyeltek fel arra, hogy régi fényképek, térképek találhatóak ott, sátrakkal összevegyülve, egy részük már penészes környezetben. Észrevették a „Ferenc József Tudományegyetem” feliratot, és innen már egyenes volt az út: a pár köbméternyi papírtömeget nem engedték a szemétre dobni, hanem elkülönítették egy másik kis helyiségben.

Átnézve az anyagot, kiderült, hogy mindez az I. világháború előtti kolozsvári egyetemi földrajzi intézetből maradt ránk. Cholnoky Jenő, korának egyik legnevesebb magyar geográfusa építette ki. Így egyes kortársak szerint abban az időben a legjobb földrajzképzés az országban nem is Budapesten, hanem Kolozsváron volt. Senki nem sejtette a hagyaték létezését, még a legidősebb kollégáink is tagadták, hogy tudtak volna róla. Pecsétek alapján úgy sejtjük, hogy a Bolyai Tudományegyetem idejében, valamikor az ötvenes években rejtették el a gyűjteményt, talán jobb idők eljövetelére várva.

Kinek a gondozásába került a hagyaték és mi lett a további sorsa?

– A hagyatékot a Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság gondozza. A fényképekkel kapcsolatos munkákat az egyik megtaláló, Imecs Zoltán kollégám irányítja. A térképes ügyeket én vezetem.

Sikerült az utóbbi években hallgatóink segítségével teljes leltárt készíteni a fényképekről és a térképekről is. A fényképek jelentős részét már be is szkenneltük, elérhetőek a honlapunkon. A térképek első adagját idén digitalizáltuk, amely a napokban került fel a honlapunkra.

Mind a fényképek, mind a térképek most már védett körülmények között vannak. Sikerült tipikus térképtári polcrendszert készíttetnünk, a terem páratartalma és hőmérséklete is megfelelő a tárolásra.

Tavaly fejeztétek be a teljes leltározást. Milyen volumenű munkára kell gondolnunk?

– Talán az ötezer fénykép leltározása volt az egyszerűbb. Ezeknek kicsi a mérete, mindegyiknek megtalálható az eredeti címe a tasakján, csak ezt kellett digitálisan rögzíteni. A szkennelésük is egyszerűbb.

A hatezer térképpel volt több munkánk. Egyenként elővettük, közülük rengeteg falitérkép méretű, mindegyikükről rögzítettük az alapadatokat: a könyveknél szokásos szerző, cím, kiadó mellett felvettük a méretarány, műfaj, ábrázolt terület stb. adatokat is. Az adatok jelentős része nem volt ráírva a térképre, így ez hosszabb időt vett igénybe. A térképek teljes rendszertelenségben voltak, többször kettészakadt példányokkal találkoztunk, előbb az egyik felével, majd hetek múlva a másik felével. A digitalizálás is körülményes, másfél méter széles rollszkenner szükséges a művelethez. Két év kellett a katalógus elkészítéséhez, heti egy-két délutánt szántunk rá. Három hallgatóval végeztük a munkát.

Tudományos szempontból mekkora a jelentősége ennek az "elfeledett" gyűjteménynek?

– Romániában, tőlünk nyugatabbra fekvő országokhoz képest, nagyon kevés régi térkép készült, illetve maradt meg. Tudomásom szerint az országban csak az Akadémia bukaresti térképtára nagyobb a gyűjteményünknél. A bukaresti Nemzeti Könyvtár térképtára kevesebb térképet tartalmaz, mint a Ferenc József Tudományegyetem tanszéki térképtárának ez a maradéka. Úgy tűnik tehát, hogy Románia második legnagyobb régitérkép-tára menekült meg a pusztulás elől.

Erdélyről a legtöbb térképet Budapesten, illetve Bécsben találunk. Így a kolozsvári térképtár mennyiségileg nem összemérhető a nálunknál százszor nagyobb budapesti térképtárakkal. Az előnyünk az, hogy számos olyan térkép van most itt helyben, amelyekért korábban Budapestre kellett felutaznunk. És nemcsak a mennyiséget kell nézni: az összetétel is más.

Cholnoky például az 1912-es amerikai útjáról olyan gazdag anyaggal bővítette tanszéke térképtárát, amely bővebb az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) századfordulós Amerikai Egyesült Államok gyűjteményénél. Cholnoky számos térképet gyűjtött Romániáról is, ebben is találtam olyan térképeket, amelyek nincsenek meg Budapesten.

Erdélyi közgyűjtemények közül a legrégebbi térképek a marosvásárhelyi Teleki Tékában vannak, ezek korát mi nem érjük el, de jó pár térképünk van már az 1600-as évekből. A gyűjteményünk a legnagyobb része a dualizmus korából van, az ezt kutató szakemberek számára térképtárunk hiánypótló bázis lehet.

A fényképek igazi értéke egyedi voltukban rejlik. Cholnoky saját felvételei Kínáról, terepgyakorlatokról, földrajzi jelenségekről. Olyan felvételek, amelyek közül sok egyedi példány, esetleg még egy negatív létezik a magyarországi hagyatékában.

Fontos érték az is, hogy nem csak pár térkép került elő, hanem egy egész gyűjtemény, azaz lehet látni azt, hogy egy ilyen formátumú tudós, mint Cholnoky, mit tartott fontosnak a tanszéki térképtár kiépítésekor.

Találtatok igazi kuriózumnak számító darabokat is?

– Igazi csemegét egyelőre egyet azonosítottunk. Magyar László nevét itthon kevesen ismerik, Magyarországon Teleki Samu mellett a másik fontos magyar Afrika-felfedezőnek számít. Meglepő, de külföldön a neve talán még ismertebb. Portugáliában, ahol ugyan elég sok a neves Afrika-felfedező, elég kimerítően foglalkoznak munkásságával. Magyar László a 19. század közepén élt a mai Angola területén, ott is halt meg, Livingstone kortársa volt. Munkáit hazaküldte a MTA-nak, amely levelező tagjává is fogadta.

Térképei közül csak egy volt ismert, amely a partvonalat ábrázolta, ennek kéziratos eredetijét Budapesten őrzik az Akadémiai Könyvtárban. Egy másik térképének létezéséről tudtunk, hiszen a róla készült másolat megjelent a kor egyik legrangosabb (német) földrajzi folyóiratában. De ennek kéziratos eredetijét senki sem látta az utóbbi bő száz évben, bár időről időre többen keresték Portugáliától Budapestig, pl. Thirring Gusztáv is.

Ez került a kezembe leltározáskor: Magyar László kéziratos térképének egyedüli eredeti példánya Angola belső területéről, olyan helyekről, ahol az is lehet, hogy az európaiak közül ő járt elsőként. Kalandos útja lehetett a térképnek: a helyi portugál hatóságok nem örültek, hogy Magyar a hazájának tartogatja az információkat, és nem nekik segít. A térkép mégis eljutott Pestre, majd tovább a német szerkesztőségbe: Petermann Gothában megjelent folyóiratáról van szó. Onnan csak találgatni lehet, hogy hogyan jutott ide. Feltehetőleg Cholnoky, mint a Földrajzi Társaság vezetője tette át a társaság könyvtárából a kolozsvári tanszéki könyvtárba.

A térképet azóta már nemzetközi térképtörténeti konferencián is bemutattuk, egy Magyar László munkásságát kutató magyarországi kollégámmal, Nemerkényi Zsomborral, ahol a térkép megléte, tartalma élénk érdeklődést váltott ki dél-afrikai, amerikai kutatók között is.

(multikult.transindex.ro)

 
SEO by Artio